December közepe lassan, és szorít az idő. Pörgeted a teendőid, hogy ajándékot vegyél szeretteidnek, hogy a munkahelyen az idei évet úgy zárd, hogy ünnepek alatt semmi égető probléma ne üsse fel fejét, ezért még jobban, még többet dolgozol, hogy mindent, de mindent belesűríts még ebbe az évbe.
A lakás a feje tetején, és most először életedben elgondolkodsz, hogy aki takarítónőt fogad, az a sznob skálán hányas fokozat… szóval december közepi körkép. Gyerekek, úgy ahogy ellátva, néha az egyiket elfelejted ebédre befizetni, a másiknak otthon marad a tízórai, a harmadikkal meg épp hogy túléled a kamaszkort, és este, ha a napot úgy zárod, hogy nem vitatkoztatok, pezsgőt bontasz. Szóval szép ez a december. A szuper anyák már augusztusban bevásároltak karácsonyra, csillog – villog a lakás, és mosolyogva full sminkben pózolnak darázs derekukkal az instán.
Te mindeközben eltervezted, hogy itt a 40, önmegvalósítasz, előkotrod az emlékeidből azt a kamaszt, akinek még tervei voltak, aztán uzsgyi, belevágsz. Azzal persze nem számolsz, ha önmegvalósítasz, akkor valami, vagy valakik a háttérbe szorulnak, vagy ezt tudomásul veszed, vagy kompenzálsz, és veszettül jó anya, felség, dolgozó nő akarsz lenni, miközben ezerrel pörgeted a fejedben az új életed csúcs szuper világát. Aztán rájössz, hogy te igazából egy hétköznapi anya vagy, aki csak aznap tudja megmondani, hogy másnap mire ér rá, és mire nem. Kb. este fél 10, mikor először tudod átgondolni a napod, és megtervezni a következőt, aki főz, mos, takarít, dolgozik, és beszélget, sokat beszélget. A lánnyal, aki már szinte kész nő, és a konyhapultra kuporogva meséli a napját, hogy az a fiú buta volt, hogy a tanár olyan dolgokat vár el tőle, amit önmaga se tart be, hogy a lányok felszínesek, és vajon az ő értékrendje a jó, vagy a többieké. A fiúval, aki már férfivá érett, és komoly elképzelései vannak az életről, az eszmékről. Történelmi, politikai összefüggésekről mesél, ideológiai nézetekről, te szeretnéd megérteni, többet érteni az ő világából, de csak annyira avat be, amíg nem korlátozod a gondolkodását. Aztán a harmadik, aki egész lényével maga az élet, akinek nincs olyan másodperce, amíg pihen. Tudod, hogy ez az a kor, ami nem jön többet vissza, hogy ami időt most belefektetsz, az a legjobb kamatozású lehetőség. Imádod minden percét, játszol, tanítgatod, bújsz, szeretgeted. De ők azok, akik még leülnek veled társasozni, elmondják mi történt velük, akik figyelmet szentelnek neked, akiken érzed a feltétel nélküli szeretetet.
December közepe, este van és elfáradtál. Nincs ajándék, nincs rend, szinte már nem is ismered a férjed legbensőbb gondolatait, mert csak a szervezési feladatokról beszéltek, és a holdba a csúcs szuper önmegvalósított életed. Megállsz egy pillanatra, és elgondolkodsz hol vagy te? Van én időd? Mikor voltál utoljára kikapcsolódni? Mikor beszélgettél egy jót a barátnőddel? Mikor ment el így minden melletted? Most mondjam a tuti megoldást?
Nem tudok instant megoldást, csak kérdéseket feltenni, amin mindnyájunknak el kellene gondolkodni. Tegyük fel, hogy éjszaka meglátogat egy tündér, és teljesítené a kívánságod. Mit kérnél tőle? A kívánság által, miben változna az életed? A környezetedben erről a csodáról nem szóltál senkinek, miből vennék észre, hogy változás történt?
Ez a csoda bennünk van, képesek vagyunk rá, szánjunk időt a csodáinkra, mert önmagunkra is szükség van. Szeretettel kívánok bensőséges adventi lelassulást.
#megfelelésikényszer #hullafáradtanakarácsonyfaalatt #énidő
Belláné Tóth Erika
Szociálpedagógus, életvezetési coach,
https://www.facebook.com/b.totherikacoach/
http://bennedazut.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: