A karácsonyi csoda

Áldás. Idén karácsonyi üzenetként áldást kívántam. Valakinek tiszta szívből, valakinek megszokásból, valakinek pedig illendőségből üzentem.

Karácsony van, ilyenkor az ember várja a csodát, talán mindenkinek mást jelent, nekem az áldott pillanatot, mikor érzed, hogy igen, ezért érdemes élni.

 Vártam, vártam az én csodám, amit egész év pörgése után a lelassulást hozza meg.

Míg figyeltem rá, és vártam, nem jött. Volt mikor nagyon számítottam rá, hogy igen, ez a pillanat lesz, hisz nagyon készültem rá, és nem volt ott. Meghitt volt, szeretetteljes, de nem A NAGY PILLANAT.

 Aztán szép csendben teltek az ünnepek. A család Polár Expresszt nézte a tévében, én sürögtem forogtam a konyhában.

 Megálltam, és rájuk néztem, a férjem, a felnőtt fiam, a kamasz lányom, és keresztbe mindenkin a 3 éves.

Mesét néztek, megállt a levegő, nem mozdult a perc, mint a filmekben a kifeszített kép.

Áldás-mikor az Isten kegyelme a csodában megtestesül.

Ott a pillanat, és én nem vagyok részese.

Otthagytam a konyhát, ölembe vettem a kicsi csodát, odaültem közéjük az ágyra, a két nagy a fejét támasztotta vállamon. A férjemmel egymásra néztünk, és igen, ez volt a MI pillanatunk.

Áldás-a csoda köztünk van.

A filmben a kalauz búcsúzóul amit a kisfiúnak mondott, elhoztam magammal;

„Tudod, egy vonatnál nem az számít hova megy. Az a fontos, hogy merjél felszállni rá.”

Polár Expressz

Szeretettel; Erika

Belláné Tóth Erika

Szociálpedagógus, életvezetési coach, 

https://www.facebook.com/b.totherikacoach/

http://bennedazut.hu/