Egy hét, és elérkezik az egyetemi felvételi leadási határideje. Nagyon sok minden befolyásolhatja a választást. Szakirány, távolság, kollégium, anyagiak, önbizalom, na meg persze a diákélet 😊
Kedvenc emberi életszakaszom a fiatal felnőtt, illetve kamaszkor. Imádok ezzel a korosztállyal dolgozni. Nem, nem írtam félre semmit, hogy miért is jó ez a korszak?
Övék a világ, bármire képesek, vannak terveik, kíméletlenül igazak, kreatív a gondolatviláguk, amibe jók, abban nagyon.
Hegyeket tudnak megmozgatni, ha akarják, ha tudják mi a cél. Annak érdekében propagálnak, maguk mögé állítanak embert és eszközt.
Gátlástalanok, amit itt jó értelemben kell venni, hisz nem épülnek ki még azok a funkciók, ami a megfelelés mentén építik saját magunk gátjait.
Nem akarnak beállni a sorba, hanem valami egyedit, valami megismételhetetlent akarnak létrehozni.
Miként jön ez a gondolat most a felvételi időszakához?
Szeretném, hogy mindenki, aki most a felvételi előtt áll, bátorságot kapna, bátorságot ahhoz, hogy meglépje azt, amiről eddig csak álmodozott, és álljon itt a saját történetem;
Pszichológia szakra készültem, az összes kötelező olvasmányt megszereztem, megtanultam. OKTV-re készültem, amin, ha jó helyezést érek el felvételi nélkül felvesznek az egyetemre.
12 éves koromban már tudtam, hogy ezt akarom, óvónőképzőbe jelentkeztem, mert tudtam, hogy ott pszichológiát tanulhatok, majd érettségizhetek is belőle, hogy előkészítsem egyetemi éveim.
OKTV-t írtam pszichológiából, pedagógiából, 1 ponttal maradtam le attól, akit így felvettek. Ez az 1 pont meghatározta az egész életem, ennek már 23 éve, de még mindig élesen emlékszem arra az érzésre.
Magamba fordultam, hogy nem sikerült, nem adtam be a jelentkezésem az egyetemre. Hogy miért?
Mert nem volt önbizalmam, mert először nagyon hittem magamban, azt hittem bármire képes vagyok, és ott az OKTV nem sikerült, ezért sebezhető lettem. Fejemben volt ki tudja hány száz oldal, és nem jelöltem be álmaim egyetemét.
Helyette kanyargós úton, de mindig emberekkel foglalkoztam, sokkal több évig tanultam pszichológiát más képzési keretek között, mintha akkor felvételizek, és 5 év alatt elvégzem.
Mit tanultam?
Ha valakinek eleve elrendeltetett útja van, azt így is úgy is bejárja, csak nem mindegy mennyi idő alatt, így munka mellett végeztem iskoláim, és tapasztalhattam testközelből emberi sorsokat, amit talán a könyvekből nem ismerhettem volna meg. De az a vágy, ami a 18 éves lányba volt, még mindig ugyan úgy ég bennem.
Most a fiam jelöli be álmai egyetemét, és támogatom ahogy csak tudom, mert tudom milyen sokat jelent számára. Hiába zárkóznak be a szobájukba, és látszólag csak az étkezések idejére találkozunk, higgyük el neki nagyon fontos, hogy támogassuk, hogy érezze, hogy hiszünk benne.
Itt van előttetek a lehetőség!
Jelöld be azt amire vágysz, a szülők támogassák minden erejükkel gyermeküket, mert ez az időszak, ez az erő, elhatározás, önbizalom, tettrekészség most van, aztán elkezdődik az élet, szépen belesimul mindenki a hétköznapokba, és szép lassan eltűnnek az álmok.
Ha még nem tudod mit is szeretnél, de közeleg a választás ideje keress fel, mert a válaszok benned vannak, ami meghatározza egész felnőtt életed.
Szeretettel; Erika
Belláné Tóth Erika
Szociálpedagógus, életvezetési coach,
https://www.facebook.com/b.totherikacoach/
http://bennedazut.hu/
Kommentek