Ajándékot hoz a krízis koronavírus idején?

Volt már olyan krízishelyzet az életedben, hogy el kellett döntened mi a fontos, és mi az a mellékvágány, amit ki kell hagyni az életedből?

Sokat gondolkodtam így a koronavírus kapcsán saját értékrendemen, és más családok értékrendjén.

 A járvány sorozatos döntések elé kényszeríti az embereket, ami kihatással van közvetlen környezetére is. Mindig fontosnak tartottam a célok kitűzését, ez mentén élem az életem, de eljön az a krízis állapot, amitől kiszámíthatatlan lesz a jövő, a jelenlegi egyensúly helyzet megbomlik, és új egyensúlyi helyzetet kell kialakítani.

Mi van az eddigi terveimmel, céljaimmal?

Mellékvágányra kerülnek, betéve az asztalfiókba várják azt, hogy ha elmúlik a krízis megvalósítsam őket.

 Mire koncentrálok akkor most? Arra ami a legfontosabb!

 Arra, hogy megvédjem a családom.

23 éves voltam, mikor szembe kellett azzal néznem, hogy betegen született a gyermekem.

Nem adtak neki sok időt, ezért az idő, a pénz, a kiszámíthatóság mint fogalom új értelmet nyert.

Addigi céljaim, vágyaim új irányt vettek, mégpedig azt, hogy ebből a helyzetből kell kihozni a legjobbat.

Kevés időnk van a kislányommal ebben a földi életben? Akkor az a legfontosabb, hogy azt az időt egymással közösen a mi kis családunk együtt töltse, ha lehet minél tartalmasabban.

Azóta eltelt 16 év, jó állapotban van, és köztünk, ami a legfontosabb! Az élete pályája kész csoda, és egy percig sem bántam meg, azt a rengeteg lemondást, amit kárpótolt a vele töltött idő. A család olyan erős kötelékké kovácsolódott, hogy mindenki egy emberként áll ki a másikért. Értékrendünk, céljaink kikristályosódtak, és megtanultuk megélni a flow állapotát.

Miért is írom ezt most le a járvány kapcsán? Döntsd el, hogy mi a fontos, és a mentén cselekedj.

A járvány ajándéka, hogy ebben a beszűkített fókuszban meglátod a lényeget, azt, hogy mi a  számodra  legfontosabb.

Nem tudom meddig kell itthon maradnunk, nem tudom, hogy meddig tart ki a táppénzes időszak, és a szabadság. Nem tudom miből fogunk megélni, ha ez hosszú ideig elhúzódik. Azt tudom, hogy van egy gyerekem a három közül, aki tüdőbeteg, és megvédem bármi áron is. A mi döntésünk az, hogy jövő héttől mindenki itthon marad. Átlag középosztálybeli értelmiségi család vagyunk, hétköznapi állással, keresettel, gondokkal, örömökkel. Nincs túl sok megtakarításunk, csak az a tapasztalásunk, hogy mindig volt valahogy. Úgy döntöttünk, hogy a családunk egy emberként a mögé áll, aki sérülékenyebb most.

Megfigyelted, hogy mindig annyit költesz amennyi rendelkezésedre áll? Igen, mert alkalmazkodsz.

Most ez az a helyzet amikor rengeteg empátia, alkalmazkodás, döntés, és felelősségvállalás kell saját magunkért, és a többi embertársunkért is.

Kívánok mindenkinek jó egészséget, és olyan döntéseket ami előremutató, és jó példával jár.

Szeretettel; Erika

Belláné Tóth Erika

Szociálpedagógus, életvezetési coach, 

https://www.facebook.com/b.totherikacoach/

http://bennedazut.hu/