Színezd újra a karantént!

“Színezd újra a karantént!”címmel boldogságkihívást hirdettem követőim között, mert úgy éreztem ki kell magunkat rángatni a félelem, szorongás falai közül. Gondolatban összeszedtem mik azok a dolgok, amik örömet okoznak, hatással vannak boldogsághormonunkra, és minden héten egy újabb boldogságforrást fedezünk fel. Első kihívás a zene volt.

Zene, igen zene az kell, mert körül ölel. Nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy milyen emlékeket idézett egy – egy dal.

Visszarepültünk abba az önfeledt boldog időkbe, amikor elöntötte egész bensőket a dallam. Emlékek tódultak hétvégi koncertekről, szerelemről, tábortüzes estékről. Arra a pár percre míg kikerestük kedvenc zenéinket olyan tudatállapotban voltunk, ami jó. A zene hallgatása alatt megjelent belső képi világunk a zene rajzolata, amit az emlékek, érzések keltettek bennünk. Az emlékekben fürdőzve egy kicsit kiszakadtunk a karanténból. Hétköznapjaink között egy színes ceruza vonás, egy szín a szivárványból, ami színesebbé teszi a bezártságot.

Nálam alap a zene és a tánc, szinte mindig szól, itthon szinte mindig táncolunk. Emlékszem gyerekként ebéd közben, ha meghallottam a zenét izegtem-mozogtam, járt a lábam a ritmusra. Persze rám szóltak, de belül éreztem a ritmust, ami felszabadított. Végig kísérte életem, mint apámét egy muzsikus ember. Apám szerette a magyar nótát, minden vasárnapi ebédnél az szólt. Étteremben még akkor szokás volt, hogy cigány az asztal mellé állt, és elhúzta a nótánkat, emlékszem ahogy kitöltötte a lelkem a muzsika, ahogy átszellemültünk.

Ez a cigány hegedült lánykérésemnél is, apám intézte, leendő férjem pedig énekelt, -tudta ez milyen sokat jelent nekem, ezért belement a játékba – szólt a szerenád az ablakom alatt. Ez a cigány ott volt apám boldog pillanatainál, és ő kísérte utolsó útjára is.

Egy ember és egy hegedű, ami egy egész életutat végig járt.

Utolsó emlékem arról az emberről a temetés, mikor apámat búcsúztattuk, mégis, ha rá gondolok megtelik a lelkem szeretettel. Ez az ember alázattal alkalmazkodott a vigalomhoz, bánathoz.

Ez az ember tudta a titkot. A zene mindig segít!

Ha magadba nézel, ahogy sokan tettük az elmúlt időszak alatt, és ráhangolódsz a legbensőbb énedre, tudni fogod, hogy a boldogság mindig bennünk van. Egy oázis, ami akkor is ott van, mikor nem tudsz róla. Állj meg, csendesedj el, és halld meg a benső hangod, mert oda vezet. Színezd újra a karantént!

Szeretettel; Erika

Belláné Tóth Erika

Szociálpedagógus, életvezetési coach, 

https://www.facebook.com/b.totherikacoach/

http://bennedazut.hu/