Beszélgettem nemrég egy anyatársammal, hogy éltük meg az anyák napját, mennyire fontos nap ez életünkben.
Tele voltunk álmokkal, vágyakkal, hogy majd reggel beosonnak drága gyermekeink a szobába virágcsokorral kezükben eléneklik az orgona ágát. Elképzeltük, ahogy a család apraja nagyja egész nap azt figyeli, hogy járhatna kedvedben.
Arról a napról eszedbe jutnak gyermekkori emlékek, ahogy te köszöntötted édesanyád. Ez olyan minta, ami beivódott, és ez az alap, az alá nem adnád.
Photo by Gustavo Fring
Amire vágysz aznap a figyelem, a harmónia, szeretet, vidámság. Közösségi médiát elárasszák büszke anyukák kapott virágcsokrok, reggelik, rajzok képeivel.
Nem mindenhol volt ez meg idén, sőt, mesélhetnék.
A gyerekek felkészítése az ünnepekre az elmúlt időszakban észrevétlenül áttolódott az intézmények feladatkörébe. Már bölcsödében készítik a gyerekeket a jeles napokra, de itthon hol vagyunk mi?
Anyák napja előtt már 2 hónapja be voltunk zárva, a gyerekek próbáltak megfelelni iskolai elvárásaiknak, néha azt sem tudták milyen nap van. Talán fel sem sejlett bennük, hogy anyák napját igazából mikor is ünnepeljük.
Apák feladata lett volna a felkészítés? Talán igen.
Talán igen, mert magunkból indulunk ki, legyen akár húsvét vagy karácsony, gyereknap vagy születésnap készülünk, már sokkal előtte készülünk. Kézműveskedünk, dalokat tanítunk, és szépen lassan felöltöztetjük a lelkünket is az ünnepre. Mert ezt az anyák szokták, ez a mi feladatunk, ezek a mi mintáink.
Mindez elvárható egy apától? Valakitől igen, valakitől nem. Mik a férfias tulajdonságok? Hol vannak a fókuszaik? Emlékeznek jeles napok dátumaira? Milyen elvárásaink vannak feléjük?
Igen, idén valahol kellemes filmbeli lassított felvételes harmonikus nap volt anyák napja.
Valahol egy gyorsan összedobott rajz, vagy diy dísz. Valahol egy suta kamasz puszi, hogy boldogot mutti. Valahol egy ölelés, és valahol egy elfelejtett hétköznapi nap.
Ha nem olyanra sikerült, mint ahogy lassított felvételes álmunkba elképzeltük, akkor pedig csalódás. Puffogó, sértett anyák kapkodva főztek, takarítottak, mintegy szokásos hétköznapi nap. Ha volt legalább 1 jó megfigyelő a családban, akkor talán neki leesett, hogy anya vajon miért is frusztrált, és próbálta menteni a menthetőt.
Ha ez nem történt meg, akkor esti lefekvésnél szomorúan konstatáltuk, hogy nesze neked gyereknevelés. Egész napi pusztító gondolatok lassan csendesedtek az elménkben, a „Hogy van az, hogy más ennyit se tesz a családjáért és körülötte forog minden!” felkiáltástól a csendes elmélkedésig, hogy vajon te miért nem vagy fontos.
És ennél a mondatnál álljunk meg egy kicsit. Te miért nem vagy fontos?
Gyerekvállalásnál hátrébb léptél, és mindent magad elé toltál? Inkább nekik ezerszer mindent, mint neked akár egyszer is?
Mi van, ha azt mondod én is vagyok. Nekem is vannak szükségleteim és vágyaim.
Egy héten egyszer el szeretnék menni egyedül, megengedhetem magamnak? A család rábólintana ha megkérdeznéd, te mennél szorongás nélkül?
A mi mintánk vetül le a családra, hogy magunkat mennyire tartjuk fontosnak? Ezek csak kérdések. Érdemes válaszolni rájuk.
Vasárnap gyereknap. Apa készülne rá, ha te nem szólsz neki? Ki szervezi tervezi azt a napot?
Drága Édesanyák!
Adjunk hálát, hogy vannak, segítsük őket olyan életet élni, amilyent megérdemelnek. Szeressük őket, öleljük míg lehet. Ami a legfontosabb, adjunk olyan mintát, amit követhetnek.
Mit szeretnél hogyan éljen? Milyen feleség és anya váljon a gyerekedből? Mikor látnád boldognak? Ha ezt tudod, mert ha róla van szó tökéletesen tudod, akkor kezd el beépíteni a saját életedbe, mert ennél nagyobb ajándékot nem adhatsz neki, mint a saját anya mintád.
Szeretettel; Erika
Belláné Tóth Erika
Szociálpedagógus, életvezetési coach,
https://www.facebook.com/b.totherikacoach/
http://bennedazut.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: